Termékek visszatartáshoz:

Az alapvezetékbe történő bevezetési korlátozások növekedése miatt az esővíz visszatartása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ha hiányzik a hely egy visszatartó medencéhez vagy a természetes talajba történő beszivárgáshoz, az alapvezetékbe történő elfolyás a visszatartó csövön keresztül az objektumspecifikusan számított visszatartó nyílásokkal erősen csökken, így a tetőre érkező esővíznek csak egy kis része folyik az alapvezetékbe, míg a többi ellenőrzött módon visszatartásra kerül a tetőn.

Ez az alacsony visszatartási elfolyás (fojtott elfolyásnak is nevezik) azt eredményezi, hogy a tetőn visszatartott víz még hosszú idővel az esőesemény után is az alapvezetékbe kerül. Így a tetőről történő elfolyás hosszabb időszakra oszlik el, és az alapvezeték csúcsidőben tehermentesül.

Egy városi lakótelepen, több részleges tetőfelülettel, már különböző LORO-X attika- és lapostető-vízelvezetési rendszereket telepítettek.

Fél évvel a befejezés után kiderült, hogy a város erre a lakóterületre bevezetési korlátozást követel.

A meglévő vízelvezetési koncepció tehát „túl erős" volt, ezért az alapvezetékbe történő elfolyást utólag csökkenteni kellett.

Normál esőesemény során a fő vízelvezetésből az alapvezetékbe történő elfolyás a visszatartó csövön keresztül erősen csökken, így a tetőre érkező víznek csak egy kis része folyik az alapvezetékbe.

Ez a csökkentett elfolyás azt eredményezi, hogy a visszatartott víz még hosszú idővel az esőesemény után is az alapvezetékbe kerül. Így a tetőről történő elfolyás hosszabb időszakra oszlik el, és az alapvezeték csúcsidőben tehermentesül.

A számítás alapját a város határozta meg a bevezetési korlátozás formájában. Az alapvezetékbe történő maximális elfolyás 0,7 l/s lefolyónként (visszatartási elfolyás) nem léphető túl.

A helyi csapadékintenzitás, a tetőfelületek mérete és a feltételezett csapadéktartam alapján kiszámítják, mekkora víztérfogat hull a tetőfelületekre beáramlásként. Ebből levonják azt a térfogatot, amely ugyanabban a csapadéktartamban visszatartási elfolyásként elvezetésre kerül, így kiadódik a visszatartandó különbségi térfogat.

A különbségi térfogatot m3-ben most elosztjuk a tetőfelülettel m2-ben, hogy megkapjuk a visszatartási vízmagasságot. Ebben az esetben 60 mm.

A várt visszatartási vízmagasság és a megadott visszatartási elfolyás alapján kiszámítják az oldalsó visszatartási kifolyónyílások méretét a visszatartó csőben. (zöld nyíl)

A számítás a LORO-X visszatartási számítóprogramban egy méréssel megerősített képlettel történik, így a visszatartási vízmagasságnál pontosan annyi folyik ki, amennyit a bevezetési korlátozás megkövetel. Ha a tetőn állandó vízréteg visszatartása kívánatos, a visszatartási kifolyónyílások magasságban állíthatók, hogy a visszatartási kifolyónyílások alsó éle az állandó visszatartás magasságának feleljen meg.

A LORO-X VARIOFIT visszatartó egységet objektumspecifikusan gyártják és beépítésre készen szállítják. Könnyen felhelyezhető a LORO-X RAINSTAR, DRAINLET és DRAINJET sorozatok meglévő attika- és lapostető-lefolyóira, ezért egyaránt alkalmas új építésre és felújításra.

Ha (a) hosszabb ideig esik, mint a tervezett percek, vagy (b) erősebben esik, mint amit a szabvány előír, a tényleges víztérfogat meghaladja a számított víztérfogatot a tetőn, így a visszatartási vízmagasság túllépésre kerül, és a vízelvezetésnek vészlefolyáson keresztül a szabadba kell történnie.

Mivel a fő vízelvezetés alacsony elfolyásra van fojtva, a vészlefolyást olyan erősre kell méretezni, hogy legalább a százéves eső és a visszatartási elfolyás különbségét el tudja vezetni. Általában még biztonsági feltételezésként is elfogadott, hogy a vészlefolyásnak egyedül el kell tudnia vezetni a teljes százéves esőt.

A vészlefolyás duzzasztóelemének magasságát objektumspecifikusan kell hozzáigazítani a visszatartással rendelkező fő vízelvezetés visszatartási vízmagasságához.

A megengedett maximális vízmagasság jelzi, milyen magasra duzzadhat fel a víz maximálisan a vészlefolyás működése közben. Ebben az esetben 80 mm.

A vészlefolyás működéséhez tehát csak a maximális vízmagasság és a duzzasztóelem magassága közötti különbség duzzasztása áll rendelkezésre. Ebben az esetben csak 20 mm kis duzzasztás lehetséges, annak ellenére, hogy a vészlefolyáshoz 8 l/s magas elfolyás szükséges.

A vészlefolyás kiválasztása különböző vészlefolyások elfolyási görbéinek összehasonlításával történik, amelyek a lehetséges duzzasztásnál elérik a szükséges elfolyást. Ebben az esetben tehát 20 mm duzzasztásnál.

A visszatartó tetővízelvezetésnél a visszatartással rendelkező fő vízelvezetés és a változtatható magasságú gáttal rendelkező vészlefolyás közötti kölcsönhatás különösen fontos, mivel a vészlefolyás gátmagassága a fő vízelvezetés visszatartási vízmagasságával változik.

A LORO-X VARIOFIT áramlássegítők könnyen felhelyezhetők a LORO-X RAINSTAR, DRAINLET és DRAINJET sorozatok meglévő attika- és lapostető-lefolyóira.

Ezért egyaránt alkalmasak új építésre és felújításra.