LORO-X GeDaTi Attika vízelvezetés

Előnyök és célok

Sok modern épület lapos tetejének vízelvezetését külső csövekkel kell megvalósítani, hogy a belső teret szabadon lehessen használni, vagy hogy elkerüljék az áramlási zajt és a hőhidakat.

Ezzel szemben gyakran fennáll az a kívánság, hogy a lejtésszigetelés mélypontjait a lehető legközelebb helyezzék el egy részterület közepéhez. A lejtésszigetelés „magassága" körbefutó lejtés esetén - az egyoldali lejtéssel szemben - gyakran csökkenthető.

A cél tehát egy olyan külső attika vízelvezetés létrehozása, amelynél a lejtés mégis a tető közepe felé haladhat.

Rendelkezésre álló és szükséges indítási térfogatáram

A szokásos attika vízelvezetésekkel ellentétben a víznek egy hosszú, vízszintes távolságot kell legyőznie nagyobb nyomásveszteséggel a lefolyótól az esővízcsőig. Ehhez a vizet túlnyomással kell az esővízcsőhöz „nyomni".

Ez a vízmennyiség azután az esővízcső rendelkezésére áll az indításhoz, és ezért „rendelkezésre álló indítási térfogatáram"-nak nevezik.

Ahhoz azonban, hogy a víz-levegő keverék az esővízcsőben egy pumpáló vízoszlopot képezhessen (indítás), egy meghatározott minimális vízmennyiség szükséges.

Az indításhoz minimálisan szükséges vízmennyiséget „szükséges indítási térfogatáram"-nak nevezik.

Optimalizálás

Az objektum-specifikus hidraulikai optimalizálással azután kiszámítják, hogy milyen névleges átmérőkre van szükség a vízszintes és függőleges csővezetékekhez, hogy legyőzzék az adott vízszintes hosszúságot és elindítsák a rendelkezésre álló függőleges csővezetéket.