Kontaktkorrózió

Kontaktkorróziónak nevezzük azokat a korróziós jelenségeket, amelyek akkor léphetnek fel, ha egy fém tartósan közvetlen "érintkezésben" áll egy másik fémmel. A nem ajánlott anyagok kombinálása esetén ezért elválasztó rétegek vagy hasonló megoldások alkalmazása javasolt. Az alább felsorolt szabványok áttekintést nyújtanak az ajánlott és nem ajánlott kombinációkról.

Még ha tömítőelemek alkalmazásakor a közvetlen érintkezés minimálisra is csökken, ezt figyelembe kell venni az anyagok kiválasztásánál az áramlás irányában.

Az acél/rozsdamentes acél kapcsolat régóta bevett technikai színvonal, és
évtizedek óta kifogás és reklamáció nélkül alkalmazzák.

- Fémmunkák 2.1 (1) és 3.1 (2) Figyelembe kell venni az esetleges kontaktkorrózió kockázatát. Az I.1 táblázat mutatja a lehetséges kombinációkat. A megelőzésre elválasztások vagy védőrétegek alkalmazhatók.

- Fémmunkák 2.1 (1) Figyelembe kell venni az esetleges korrózió kockázatát a víz áramlási irányában. Az I.1 táblázat mutatja a lehetséges kombinációkat.

Az úgynevezett áramlási szabály a DIN 1988-7 szerint az állandóan vízzel terhelt ivóvízberendezésekre vonatkozik, és kimondja, "hogy a közeg áramlási irányában mindig nemesebb fémeket kell használni. Különösen ügyelni kell arra, hogy az áramlás irányában rézvezetékek után ne építsenek be acélt vagy horganyzott acélcsöveket (zománcozott melegvíztárolók!). A rézvezetékek a horganyzott csövek után ezzel szemben általában nem jelentenek problémát." (Forrás)

- A horganyzott acél (VSt) probléma nélkül beépíthető Al, Pb, Zn, S.S után, de réz (Cu) után nem.

- A rozsdamentes acél (S.S) az összes felsorolt fém után beépíthető.