Maradékvíz

Alapvetően a duzzasztóelem nélküli fő lefolyóknál is előfordulhat, hogy a lefolyó körül maradékvíz marad a tetőn. A Lapostető-irányelv 2.2 Tetőhajlás, lejtés (5) pontja szerint a lapostetőkön előfordulhat pocsolyaképződés. Feltételezik, hogy a szabványos lejtésű tetőkön a maradékvíz gyorsan felszárad, és így nem tud tartósan hatni a szigetelésre.

Ez nem tekintendő hibának, mivel a szerkezet, valamint a karimák megfelelő anyagvastagsága miatt csak korlátozottan kerülhető el. Adott esetben a maradékvíz egy tervezett lejtéskialakítással kerülhető el, amelynek során a lefolyási pontot úgy egyenesítik ki, mélyítik el, illetve alakítják ki, hogy a lefolyó beömlési helye képezze a legmélyebb pontot.

Megfelelő intézkedésekkel a pocsolyaképződés az építkezésen csökkenthető. A fő lefolyók körüli pocsolyaképződésnek különösen a következő okai lehetnek:

- Nincs lejtés vagy túl kicsi a lejtés a fő lefolyó felé.
- Szennyeződés a fő lefolyó körül.
- Az attikalefolyók lefolyócsöve ellenlejtéssel lefektetve.
- Felépített, nem süllyesztett karimaszerkezet (pl. laza karima).

A jobb vízelvezetés, különösen a lejtős felületek közötti vápákban, elérhető pl. drénrétegekkel, egy kiegészítő lejtésképző réteggel, lejtésképző hőszigetelő réteggel (ún. „nyeregtető") vagy a tartószerkezet megdöntésével.

- Lapostető-irányelv 2.2 pont Tetőhajlás, lejtés: „Még az 5%-ig (kb. 3°) terjedő hajlású felületeken is előfordulhat pocsolyaképződés a lehajlás és/vagy az alapfelület síkságának megengedett tűrései, az anyagok vastagsága, az átfedések és a megerősítések miatt."

- DIN 18531-1 6.3.1: Az 5%-ig terjedő lejtésű tetőknél a pocsolyaképződés lehetséges. A vápákban 1%-os lejtés a K2 alkalmazási osztálynak felel meg.